Fiatal magyar fiú voltam, tele álmokkal. A Dinamo Vasas – a mai Vasas SC – játékosaként rúgtam a labdát, mígnem 1956-ban hátat fordítottam a vérvörös rendszernek, két társammal, Béres Andrással és Miklós Miklóssal együtt. Rövid ideig menekülttáborban éltem, majd Amszterdamban telepedtem le. Az SC Enschede színeiben több barátságos mérkőzést is játszottam, hiszen a FIFA szabályai szerint a politikai menekültek két évig nem léphettek pályára hivatalos meccsen.
A holland filmakadémia elvégzése után újságíróként kezdtem, majd modellként dolgoztam – de mindig tudtam, hogy a sport világa az igazi otthonom. Fokozatosan építettem ki kapcsolataimat, mígnem sportmenedzserként ismert meg a szakma, főként Kelet-Európában.
Feleségem korábban topmodell volt a Corinne Rothschild ügynökségnél, és 1961-ben elnyerte a Miss World címet. Közösen jártunk divatbemutatókra, amikor hirtelen elveszítettük amszterdami otthonunkat, az osdorpi lakást. Mindent hátrahagyva Brüsszelbe költöztünk, mert ott új lehetőségeket láttunk.
Sorsszerű volt, hogy egykori edzőm, Molnár Ignác – a Willem II és a holland válogatott egykori szakembere – felkért, hogy segítsek neki tolmácsként egy tárgyaláson. Így kerültem a Crossing Molenbeek egyik átigazolási ügyletébe. Bár a klubnak nem volt szüksége sem játékosra, sem edzőre, Molnár Ignác jó kapcsolatai révén végül részt vettem az első átigazolásomban: a Fenerbahce játékosát, Cenap Gencet közreműködésemmel szerződtette a Sint Truiden. Ez volt az első átigazolásom – és így kezdődött a sportmenedzseri pályafutásom.