Bevallom, jólesett a lelkemnek ez a meghívás – mondta George Leekens. – Már úgy volt, hogy Dubajba utazunk, mert a feleségem most ünnepli 60. születésnapját. Meg akartam lepni őt egy különleges úttal és egy felejthetetlen élménnyel. Ám jött Budapestről az üzenet, hogy szeretettel várnak, és nem is volt kérdés, hogy akkor Magyarországra utazunk. Imádom ezt az országot, felejthetetlen tíz hónapot töltöttem itt. S ez még akkor is igaz, ha az eredményeink nem úgy sikerültek, ahogy szerettük volna. Tudom, hogy sokan afféle bukott kapitányként tekintenek rám. Csakhogy ők figyelmen kívül hagyják, hogy én milyen időszakban vállaltam itt munkát. Afféle átmeneti vezér szerepét kaptam, akinek le kell vezényelnie a változást, s akinek le kell tennie egy új csapat alapjait. S azt gondolom, ezt én meg is tettem. Akkor, 2018-ban, azokon a barátságos meccseken nem az eredmény volt a legfontosabb. Ezt ma is így gondolom. Én hívtam be először a keretbe az akkor még szinte gyerek Szoboszlai Dominikot, én favorizáltam elsőként Sallai Rolandot, én találtam meg Willi Orbant, az én ötletem volt, hogy honosítsuk Loic Negót. Azt szerettem volna, hogy Király Gábor legyen mellettem a kapusedző, próbáltam megnyerni a stábba a korábbi meghatározó játékosokat. Voltak terveim, elindítottam valamit, de nem hagyták, hogy folytassam a munkát. Nincs bennem tüske, láthatják, most is hívtak és én boldogan jöttem. Dubaj helyett tehát Budapesten ünnepel majd a Leekens házaspár, és ismerve a mindig elegáns, rendkívül intelligens, művelt belga labdarúgó szakembert, a legfinomabb magyar vörösborokkal koccint majd kedvenc belvárosi éttermeiben felesége 60. születésnapjára. S persze koccint barátjával, Békeffy Gáborral, a Budapesten élő, belga–magyar állampolgárságú üzletemberrel, a világhírű futballmenedzser, Békeffy Jenő fiával. Minden bizonnyal szóba kerül majd a magyar futball és a nemzeti csapat szereplése is.
