Dátum: 1986 (játékos menedzser – Futball menedzser – Sport – menedzser) Tárgy: Békeffy Jenő, első számú európai futball menedzser, 300 nagy átigazolással.
Jeno Bekeffy (48) a környék egyik legismertebb futballügynökeként van számon tartva. Az egykori magyar játékos ugyan Waterloo-ban tart fenn irodát, ám ideje nagy részét utazással tölti: játékosokat értékel, és európai élkluboknál próbál tehetségeket elhelyezni – lehetőleg nagy potenciállal bíró, de még megfizethető árú játékosokat. Bekeffy munkáját hivatalos UEFA-licenc is segíti, amelyet egykor – amikor még Abe Lenstra oldalán futballozott a Sportclub Enschede színeiben szerzett meg. Az UEFA mindössze tizenhét ilyen engedélyt adott ki Európában, melyek közül csupán kettő van hollandiai kézben. A másik két engedélyt birtokló szakember Ger Lagendijk, több válogatott játékos ügynöke, illetve Bob Maaskant, a NAC jelenlegi menedzsere. Mindketten hivatalosan is elismert közvetítőként tevékenykednek. Bekeffy mellett azonban vannak „szerencsevadász” is mozog a piacon, akik vad pletykákat terjesztenek például Vanenburg Juventushoz, Gullit az FC Kölnhöz igazol, ezzel próbálva magukra vonni a figyelmet. Bekeffy egyébként nyílt vitába keveredett Frans Ensinkkel, aki szintén a játékosközvetítés területén tevékenykedik, főként külföldiekre specializálódva. A szakmában sokan úgy vélik, hogy ezek a kapcsolatok többnyire „hátsó ajtós” megoldásokon alapulnak. Ami viszont biztos: a közelmúltbeli Magyarország–Hollandia mérkőzés (0–1) után Bekeffy sem sok örömöt talált – sem a pályán, sem azon kívül. Jeno Bekeffy is “rakétát” indít. „Jövő év júniusában Johan Cruyff veszi át a Barcelona edzői posztját, és úgy gondolja, hogy Van Basten is vele tart.” – „Azt hittem, ez már közismert Hollandiában” – mondja Bekeffy. Figyelemfelkeltés vagy valóság?
Tény, hogy Cruyff és Ajax már megegyeztek, és a KNVB (Holland Labdarúgó Szövetség) 1987 nyaráig eltiltotta őt. De a történelem azt mutatja, hogy a Barcelona új edzői gyakran hoznak magukkal saját embereket. Michels Cruyffot vitte a Nou Campba, Menotti Maradonát, Venables pedig az egész skót Archibaldot vitte Katalóniába. Nemrég Bekeffy élesen bírálta a holland eseményeket is, amikor John van Loen FC Utrechtből való Anderlechthez való igazolása került napirendre. „Szerencsére meg tudtam akadályozni ezt az átigazolást, mert az Anderlecht elnöke, Constant Vandenstock jó barátom. Néhány héttel ezelőtt még meg is hívott, hogy nézzem meg őket játszani Maastrichtban a MVV ellen. Az a belga csapat még mindig érdeklődik Van Loen iránt, és szerintem ott is maradnak. De egy Van Loenért soha nem adnék ki ennyi pénzt.” Bekeffy 1956-ban hagyta el hazáját, amikor az orosz tankok leverték a magyar forradalmat. Ezután rövid ideig menekülttáborban élt, majd Amszterdamban telepedett le. „Már akkor tudtam, hogy sporttal szeretnék foglalkozni. Először újságíróként kezdtem, később sportmenedzser lettem. Fokozatosan építettem ki a kapcsolataimat, és ma már főként a kelet-európai országokban mindenhol ismert vagyok.” Jeno a holland színtéren is szívesen körülnéz. „Az egyik legnagyobb magyar tehetség, akivel jelenleg dolgozom, a PSV-nél játszik” – mondja büszkén. „Ő Peter Romer, egy rendkívül tehetséges középpályás, aki jól boldogul Hollandiában. Már most is megbízható teljesítményt nyújt. Ha nem törik meg, nagy jövő áll előtte.” „A feleségem korábban topmodell volt a Corinne Rothschild ügynökségnél, ő volt Miss World 1961. Később én is vele tartottam, és közösen jártunk divatbemutatókra. Már ment a munka, amikor hirtelen elveszítettük az amszterdami Osdorpban lévő lakásunkat. Ezután mindenünket hátrahagyva Brüsszelbe mentünk autóval, mert ott jobb lehetőségeket láttunk. Egykori edzőm, a Willem II-től származó Molnár, aki sokáig a holland válogatott mellett is dolgozott, megkért, hogy legyek tolmács a tárgyalásai során. Így kerültem képbe a Crossing Molenbeek egyik átigazolásánál is. Így kezdődött az egész.” Sokat köszönhettem Jaap van Praag elnöknek, aki bízott bennem. „Az edzőmester Bekeffy két év alatt kétszer is kimondta, hogy ez megtörtént.” „Aztán ismét megleptem Hollandiát. A törvényhozás, amit mindenki még mindig szigorúan betart, tönkretette a futballt. Egy játékos, aki társadalmilag is szeretne fejlődni, nem teheti meg, és ma sem teheti meg. Számomra, mint férfi számára mint például Cruyff esetében ez egyszerű: dolgozol az Ajaxnál. De a kluboknak harcolniuk kell a fennmaradásukért a szabályozás miatt. Példa erre: a holland edzők. Az egész világon pályáznak, mert az Európai Közösség nagy teret nyitott számukra. Ez demokrácia? A magyar futballisták nem emberek? Ez mind meglehetősen képmutató, mert például a kelet-európai filmrendezők a tehetségükkel a vásznon szerepelhetnek.” A Béla Varadi-eset is kézenfekvő. A magyar válogatott játékos, aki a Stichting Arbeidszaken Betaalde Voetbal (Fizetett Labdarúgás Munkaügyi Alapítvány) tanácsára két éve próbált szerződni a Feyenoordhoz, azt az üzenetet kapta: „Ez nem lehetséges, mert az alapítvány nem akarja még egyszer saját érdekeit félretenni.” De ezzel nem ért véget a történet. Hollandia nemzeti érdekei mellett az Ajax érdekei is érintettek. Nem tagadom, hogy kapcsolatban állok a rotterdami klubbal – de nem állítom, hogy az Ajax rovására. A múlt ezt igazolja. Például abban az esetben is, amikor Béla Varadi az Ajaxhoz szerződött. Mindkét fél engedett. Az Ajax biztosította, hogy Varadi helyet kapjon az első csapatban, és 31 évesen ez mégis megtörtént. Azóta mondhatni semmi sem változott. Az Ajaxnál még mindig ugyanaz a szellem uralkodik, mint korábban. Ha egy játékos felmerül a válogatási listán, hogy Volendamba menjen, ki meri ezt ma is kimondani?”
Winschoten
„Én mentettem meg Arie Haant. Huszonöt évesen már abba akarta hagyni, és vissza akart menni Winschotenbe. Egy Kraayjal való konfliktus miatt négy hónapig a partvonalon kívül volt, aztán az Anderlecht vakon megvette, az én tanácsomra. Most ott még edző is. A Valencia nyolc milliót fizetett Repért, Geelsért pedig már nem jött semmi. Az Ajax olyan helyzetben volt, hogy egyszerűen már nem tudott többet mondani: „Igen”. Szuribert, az Ajax gyerekét, akit évekig csodáltam, végül a Schalke fogadta be, ahol nagyon jól teljesít.” Bekeffy szerint ilyesmi Belgiumban elképzelhetetlen… „Miért engedik máshol, hogy az emberek és a játékosok szabadon tárgyaljanak a fizetésükről, míg Hollandiában nem? A belga klubok tőkehiányban szenvednek, mégis hagyják, hogy a befektetők szóhoz jussanak, és meghallgatják azokat, akiknek valami mondanivalójuk van. Amszterdamban és Rotterdamban is vannak olyan iparosok, akik szeretnének a futballba fektetni, de természetesen ott is akadnak bizonyos korlátozások. De azért érdemes küzdeni.” „De lehetséges, nézd csak a Philipset és a PSV-t. Senki sem hitte volna, hogy a Philips visszafogja magát. Mégis erősen kiállt a közönség elé, és jól szolgálta azt. Ilyen kaliberű emberekre, mint Molenaar, szükség van ahhoz, hogy megmentsük a futballt. Molenaart azonban talán csak az a vád éri, hogy nem gondolta végig eléggé: Amszterdamban kellett volna kezdenie, és természetesen nem az alig lakott alkmaari régióban.” „Azt kérdezem magamtól, vajon Hollandiában egyáltalán számít-e még valaki a közvélemény véleményére.”
Bekeffy eléri azt a pontot, ahol maga is személyesen érintetté válik: „Csehszlovákiában, Lengyelországban, Magyarországon és másutt hatalmas futballtömeg létezik. A 28 évesnél idősebb játékosok, akik már 25-ször szerepeltek a válogatottban, elhagyhatnák hazájukat. Tapasztalatukkal és képességeikkel még mindig sokat tudnának adni olyan csapatoknak, mint az AZ’67 vagy az MVV. Minden klub profitálhatna ebből.” Az ilyen országok, mint a déli nemzetek, nem néznek ennyire szűklátókörűen a dolgokra. A klubok ott pontosan tudják, milyen játékosokra van szükségük, és melyik posztra kell őket megszerezni. Olaszországban például a klubok gondoskodnak a játékosok erkölcsi és mentális fejlődéséről, és az emberek tudják, hogyan kell a futballt komolyan venni. Egy ilyen országgal valójában már nem is lehet versenyezni. Ezért is érzem, hogy a munkaterületem most már délre tolódik. „Olaszország elérhetetlen számunkra.”
Tehetségnevelő
Bekeffy kétségkívül Dániára is szemet vetett, mint termékeny utánpótlásbázisra, ahonnan az Ajax is meríthetne. „Megértem, hogy az Ajax és más klubok is szívesen keresgélnek ott.” – mondja Bekeffy, aki még mindig a jellegzetesen elegáns úriember benyomását kelti. – „Anderlecht sok sikert aratott, és én a dán piac szakértőjének tartom magam. Én hoztam ide Birger Jensen kapust és Arnesent a PSV-hez, mert az Ajax akkoriban túl lassan reagált. Ezért ment például Heintze Eindhovenbe, míg Brylle-t végül Marseille-be irányították. Ezt sokan nem értik meg: Brylle középcsatárként sokkal jobban illik McDonaldhoz.” Bekeffy büszke saját pályafutására. Már több mint 250 átigazolás és kölcsönszerződés fűződik a nevéhez. „Azt hiszem, elmondhatom, hogy mindig igyekeztem a legjobb megoldást megtalálni. Ha hibát követtem el, abból mindig tanultam, és nem ismételtem meg. Ez az előnye annak, ha az ember már évtizedek óta a pályán van.” A tapasztalat előnye, hogy az ember sok mindent lát és hall. „Néha, amikor egy fiatal játékosra van szüksége egy klubnak, szívesen ajánlom magam. Így ismertem meg például a svéd Lars Lunde-t, aki a Lyngby-ból került a Bayern Münchenhez, majd a Lausanne-hoz. Aztán ott volt még Søren Lerby, Laudrup és Arnesen, akiket mind Dániából hoztunk.” Bekeffy név szerint említ másokat is: „A legjobb kapcsolatban vagyok például Scottlanddal és Wales-szel is, ahol olyan játékosokat találtam, mint Walker vagy Vandermissen, akik mind sikeres karriert futottak be. Ugyanez igaz Spanyolországra is. A sevillai Sevilla csapatában is közvetítettem átigazolásokat. Innen már csak dél felé lehet menni.” Bekeffy büszke a pályafutására, amely során mintegy 250 átigazolást és kölcsönszerződést bonyolított le. „Nem állítom, hogy soha nem hibáztam, de a nevem ismert, és ha hibát követtem el, tanultam belőle, és soha nem ismételtem meg. Ez a tapasztalat előnye. Az ember megismeri a játékosokat, és megtanulja, hogyan kell bánni velük. A legfontosabb, hogy tisztességes maradjak, és a játékos érdekeit helyezzem előtérbe. Aki az ellenkezőjét állítja, az hazudik.” „Néha, amikor egy klub új játékos után kutat, szívesen ajánlom a segítségemet. Sok játékos karrierjét segítettem beindítani. Feyenoord például sokkal jobban kezelte a dolgokat, mert ott a sportember szempontjait is figyelembe vették. Az Ajax gyakran túl bürokratikusan működött.” „Szerintem a játékosokat nem lehet pusztán mint árucikkeket kezelni. Nézd meg például Lanskyt, aki tavalyig az Ajaxhoz tartozott. Az ilyen fiataloknak több bizalmat kellene kapniuk, különben soha nem fejlődnek.” „Egy játékos iránt érdeklődni nem szégyen. Ha az ember ismeri a piacot és jó kapcsolatokat ápol, akkor tudja, hogyan kell közvetíteni. De ha valaki az emberi oldalt figyelmen kívül hagyja, abból sosem lesz jó átigazolási szakember. Nekem a közvetítés nem csak üzlet — hivatás.”…„Nem tudok mindent egyedül csinálni” – mondja Bekeffy. „Ráadásul az orvosok között is akadnak kontárok. Azt azonban le kell szögeznünk, hogy az UEFA-nak sokkal több ellenőrzést kellene gyakorolnia. És hiányzik a bátorság is a beavatkozáshoz. Cor Coster például csak azért dolgozhatott a háttérben, mert a veje történetesen Johan Cruyff volt. Máskülönben nem sikerült volna neki.” Egyre több munka jut az ügynökökre – mondja Bekeffy –, mivel a nagy klubok maguk már nem képesek mindent kézben tartani. „A múltkor Mexikóvárosban jártam, ahol az Anderlecht dél-amerikai játékosokat próbált ki. Megkaptam a nevüket, és egyikük Ázsiában már ismert volt mint ‘crack’ támadó. A csatár remekül teljesített. ‘Látja’, mondtam, ‘ilyen játékosokra van szükségük’.” Bekeffy közben összegyűjtött egy különleges csapatot: magánszemélyekből, akik saját pénzükön repültek Angliába tárgyalni. „A fáradságot soha nem sajnáltam.” Bekeffy hirtelen magára maradt, amikor néhány évvel ezelőtt a holland válogatott Mexikóvárosban játszott a világbajnokságon. „Négy jegyem volt a holland–Uruguay meccsre, és az utolsó pillanatban az egyik barátommal elhatároztuk, hogy maradunk még pár napot. Azt hittem, kellemes meglepetésben lesz részünk, de az élmény hamar rosszra fordult. A hőség szinte elviselhetetlen volt, és a stadionban alig lehetett levegőt kapni. A mérkőzés közben szörnyű hibák történtek. Emlékszem, mikor Nyilasit először vetették be a magyar védelemben — teljesen kimerült volt. Így fordulhatott elő, hogy Magyarország 6–0-ra kikapott, és Hollandia szinte gyerekjátékként nyert.”
Hazafiak
„Bizonyítani sem kell, mégis gyakran elgondolkodom azon, mennyire jellemző Hollandia hazafias mentalitása. Ez mindig is így volt. Még akkor is, ha az emberek panaszkodnak a rendszerre, a hollandok mindig kiállnak egymásért. 1983-ban például, amikor Spanyolországban 12–1-re nyertek Máltával szemben, ami miatt Hollandia elesett az EB-szerepléstől — akkor is mindenki tudta, hogy az igazság a hollandok oldalán állt.” És aztán hirtelen egy gúnyos félmosollyal így szól:
„Talán Hollandiát már megvették a Belgium elleni rotterdami visszavágó előtt. ”Egy szövetségi kapitány, aki – mint Beenhakker – mer változtatni a kezdőcsapaton, legalább bizonyos kétségeket vet fel magával szemben. „Egy cinikus tréfa” – magyarázza Bekeffy, majd komolyabb hangon hozzáteszi:
„Sok sikert kívánok a közelgő Európa-bajnokságon, de nagyon is szükségük lesz rá, hogy megfelelően tudják kezelni a tehetségek tömegét. Sok holland edző van, akikben megvan az érzék, de nem tudják, hol kellene azt kamatoztatniuk.”
