Dátum: 1970 Tárgy: Békeffy Jenő, Peter Ressel, Koens, Kresten Bjerre, Rob Rensenbrink, Munk Jensen, Guus Hiddink, Vander Ley, Verdonck, Ove Grahn, Johan Devrindt Békeffy Jenő 1956-ban két játékos társával Tódor Miklós és Béres Andrással disszidáltak Magyarországról a Dinamó Vasasból (jelenleg Vasas Budapest). A 35 éves Brüsszel-be ellő volt játékos meghatározó szereplője lett az európai futball átigazolásokban. Klubok: Lierse FC, SC Enschelde, RSC Anderlecht, Crossing Molenbeek FC, Feyenoord FC, AFC Ajax
A brüsszeli Rue Armand Camenhoutban, a 33. szám alatt – az elmúlt hónapban alig hallgatott el a telefon. Száz hívásból kilencvenkilenc a holland játékosokkal és klubvezetőkkel folytatott megbeszéléseknek, akik a közeli futballt illetően. minden reményt adott egy bizonyos Bekeffy Jenőnek futball menedzsernek. Ez a 35 éves magyar, aki egykor a Dinamo Vasasban – a jelenlegi Vasas Budapesten – játszott, mielőtt 1956-ban hátat fordított az akkori vérvörös rendszernek társaival, Béres Andrással és Miklós Miklóssal. Jenő Bekeffy tehát futballmenedzser. Egy foglalkozás, amelyet kollégái kétes ügyletei miatt gyakran rossz hírnév övez. Bekeffy azonban határozottan elhatárolódik ettől a kategóriától.
(Azt mondja folyékony holland nyelven:)
„Természetesen a pénz is szerepet játszik a játékosok más klubokhoz való közvetítésében. Kötelességem tisztességesen dolgozni. De én csak csekély százalékot kérek minden féltől – sok elődömmel ellentétben. Az a klub, amelyik eladja a játékost, fizeti a fizetésemet. Sosem kérek többet, mint tíz százalékot az átigazolási díjból. Többnyire kevesebbet is. Ez a transzfer összegétől függ. Ha a transzferdíj magas, akkor nevetséges lenne a tízszázalékos jutalék. Ilyenkor inkább kevesebbet kérek. A gazdag és a szegény klub közötti különbség természetesen számít, de sosem a pénz az első. A legjobb, ha azt mondom: a lehetőségekhez igazodom, amelyek a különböző kluboknál adottak. Az évek során így építettem fel a közvetítői munkámat. Ezzel a hozzáállással minden féllel jó kapcsolatot tartok fenn. Tudom, hogy a klubvezetők szemébe is tisztességesen tudok nézni. A klubvezetőket tiszteletben tartom, és ők is becsülnek engem. Mindig először a klubokkal beszélek, csak aztán a játékosokkal. Természetesen a pénz sem elhanyagolható, de a keresetem a legtöbb menedzseréhez képest alacsonyabb. Nem is lehetnék igazi üzletember – „kereskedő” – ha csak a pénz érdekelne. Inkább az a fontos számomra, hogy becsülettel dolgozzak.”PSV-menedzser Ben van Gelder:
„Bekeffy különleges ügynök.” „Tavaly közvetítőként lépett fel az Anderlechtnél Johan Devriendt átigazolása során, és ezt különösen jól csinálta. Az egyik tapasztalata a PSV-nél az, hogy Bekeffy soha nem dolgozik a klub érdekei ellen. Ha játékosok Belgiumba akarnak menni, először velünk beszél. Ha a tanácsunk negatív, akkor számára az ügy le van zárva. Ellentétben a korábbi ügynökökkel, ő korrekten üzletel. Ez sok mindenből kiderül.” Lierse SK-elnök, Bob Quisquaters:
„Bekeffy úr ismert ember lett, mert az utóbbi időben több átigazolásnál is közreműködött a VNFC-nél. Egy nagyon korrekt közvetítő. Vannak még ilyen emberek, és mi elégedettek vagyunk vele.” Jeni Bekeffy tehát profitál.
Ironikus, hogy éppen azok a klubok dicsérik, amelyek a holland névvel Belgiumban felépített jó hírnevet élvezik. Bekeffy: „Hálás vagyok a holland labdarúgásnak. Belgiumban rengeteget tanultam. A különbség a két ország között főleg a becsületesség terén nyilvánul meg. A belgáknak általában jobb szívük van, de Hollandiában a szerződéseket komolyabban veszik. Ott az adott szó tényleg kötelez. Az én munkám arról szól, hogy a klubokat és a játékosokat egyaránt védjem. Nem akarok olyan közvetítő lenni, aki bárkit is kihasznál. A mai futballban túl sok a pénz és túl sok az önzés. Én inkább tisztességesen próbálok dolgozni. Ezért is igyekszem minden féllel nyíltan kommunikálni, még ha ez néha nehéz is.” „Ezen kívül mindig azt kérem a játékosoktól, hogy gondolják végig: egy új szerződés nemcsak esély, hanem kockázat is. Aki mindent pénzben mér, az gyakran csalódik.” Bekeffy: „A jó játékosügynök ma már egyfajta tanácsadó is. Én mindig szabad ember voltam, és ez így is marad.” „Több a rossz, mint a jó játékosügynök. Haszonlesők. De mióta az UEFA kiadja a licenceket, sokat javult a helyzet. Nekem még nincs meg az a hivatalos papír, de hamarosan meg fogom kapni. A belga tisztviselők támogatták a kérelmemet, hogy UEFA-ügynökként regisztráljanak. Biztos vagyok benne, hogy meg fogom kapni a licencet. Ezzel a hivatalos engedéllyel a kezemben a jövőben szeretnék egy átigazolási…” „Lehetővé kell tenni, hogy minden átigazolási ügyet össze lehessen hangolni, ami nemcsak a játékosok, hanem a klubok érdekeit is szolgálja.” Jenő Bekeffy élettörténete éppoly kalandos, mint sokoldalú. Az elmúlt években olyan játékosokat képviselt, mint Devriendt, Davidovic, Ressel, Bjerre, Koens, Munk Jensen, Hiddink, Van der Ley, Verdonck, Ove Grahn és Kendereisz. Korábban pedig azon is dolgozott, hogy Rinus Michels-t az Anderlechthez vigye.1970 decemberében Michels-szel Knokkéban és Vanden Stocknál tárgyalt, de az átigazolás végül nem valósult meg. 1965-ben magyar edzőkkel is kapcsolatban állt, például Lajos Todorral és Berenyivel. Enschede-ben találkozott Détári bácsival is, az SC Enschede német edzőjével. Egy FIFA…” „Azonban az ajánlat egyelőre távol tartotta a hármast a labdától, ami azt jelentette, hogy egy évig az enschedei Bekeffy és Todor nem tudtak szerződést kötni, míg Beres maradhatott. Todor végül Eindhovenben, az FC Luiknál kötött ki, de Bekeffy számára akkor már csak egy szezon maradt az HVC-nél. Még mindig emlékszik Bennie Marcus és Joop Brand neveire. ‘Marcus akkoriban a legnagyobb tehetség volt, de sosem jutott el igazán messzire. Brandot majdnem sikerült megszereznem.’” „Ő is Magyarországról származott, és rendkívül vonzó nő volt – Irén. Hamarosan rájöttek, hogy két dolog köti össze őket: a szerelem és a jövőbe vetett hit. Házasságuk után azonban véget ért a futballkarrier. Tanulmányi ösztöndíjak segítségével mindketten az Amszterdami Filmakadémián tanultak, illetve egy divatiskolában a fővárosban. Mivel azonban az ösztöndíjak hamar elfogytak, és hármójuk megélhetését – időközben megszületett a fiuk – nem tudták biztosítani, különféle munkákat vállaltak. Bekeffy az Anderlecht ificsapatainál tevékenykedett, ahol edzői munkát végzett és fotózással is foglalkozott. Emellett filmforgatásokon is segédkezett asszisztens-rendezőként Max Douwes oldalán. „…reklámügynökségeknél is dolgoztak egy ideig, miközben az NTS-stúdiónál sem látszott biztos jövő a karrierépítéshez. A belga fővárosban azonban hamarosan új kalandok vártak rájuk. Legfőbb bevételi forrásukká a modellkedés vált: Irina és Jenő Bekeffy négy éven át ezzel tartották fenn magukat. Aztán egy nap a 70 éves edző, Molnár, Bekeffy régi ismerőse, belépett brüsszeli otthonukba. Ez az ember, aki fénykorában több klubot és a bolgár, izraeli és magyar válogatottakat is edzette, úgy gondolta, hogy barátja közvetítésével újra kapcsolatba kerülhet a belga futballal. Ignác Molnár tanácsára Bekeffy a Crossing Molenbeek klubnál kapott szerepet. Itt Bekeffynek a tárgyalások során közvetítőként kellett fellépnie, és nem edzőként.” „Röviden: még a Crossing sem tartotta lehetségesnek, hogy egy hetvenéves edzőt alkalmazzon, viszont szívesen igénybe vették a segítségét külföldi játékosok szerződtetésében.
Így történt, hogy nem Molnár, hanem Bekeffy az, aki mindkét kezével megragadva a lehetőséget, elindult a játékosügynöki pályán. A kezdetben bizonytalanul induló karrierje néhány éven belül tisztes megélhetéssé vált. Bekeffy maga természetesen mosolyog ezen az irónián: „A futball üzleti oldalához való hozzáállásom teljesen eltér a megszokottól. Az emberek gyakran furcsállják, hogy egy futballközvetítő ennyire visszafogottan viselkedik, inkább úgy nézek ki, mint egy kisvárosi üzletember.” „Mivel jól kiismerem magam a nemzetközi labdarúgásban, tudom, hogy a legtöbb ügyletet nem az íróasztal mellett kötik meg. Ezért próbálok a lehető legkorrektebben dolgozni, és elkerülni minden kétes ügyet. A legtöbb ügynök csak a gyors haszonra hajt, én viszont a klubok érdekeit is szem előtt tartom. Főként a holland játékosokat segítem, és ezért hálás vagyok.”
