Jenő Bekeffy: „Az álmok és a tettek között a törvények állnak útban.” (1979)
Egy felmérésben, amely a társadalom legelismertebb foglalkozásait vizsgálta, a futballügynök nem kapott volna magas pontszámot. A hivatás a nyugat-európai profi labdarúgás bevezetése óta lassan „beszivárgott” a sport világába.
Ezt a fejlődést „természetesnek” is lehet tekinteni, hiszen korábban a művészvilágban már létezett hasonló szerep ott impresszáriónak hívták, és az emberek elfogadták. A futballban azonban még mindig nehézséget okoz az ügynökök szerepének elfogadása, amire jó példa az „Inter Football” iroda körüli bonyodalom, amely ellen az igazságszolgáltatás vádat is készül emelni. A futballügynökök munkáját továbbra is titokzatosság és gyakran bizalmatlanság övezi.
Ha egy ilyen ember megjelenik a lelátón, azonnal elterjedhet a pletyka, hogy az adott klub elveszítheti egyik legjobb játékosát.
Az ügynök tehát folyamatosan egy érzelmileg ingatag, keskeny kötélen egyensúlyoz. Az egyik legismertebb képviselője ennek a „szakmának” Jenő Bekeffy, volt labdarúgó, volt filmrendező és volt modell. Brüsszel – Vannak férfiak, akiknek a tekintetében benne rejlik, hogy sokat láttak, sokat éltek át, hogy az élet nem ment el mellettük, és hogy már régen megértették az embereket és a társadalmat. Jenő Bekeffy így tekint a világra. Lehet, hogy az 1956-os, lángokban álló Budapestről való sietős menekülése — amikor az oroszok halált és pusztulást hoztak, és kitörölhetetlen nyomokat hagytak maguk után — mély nyomot hagyott benne. De az is lehet, hogy azóta számtalan konfliktust látott nagybácsik, apák és unokatestvérek között, akik feltörekvő futballtehetségeket próbáltak irányítani – valamint az „új” menedzserek és kísérők között, akik rezzenéstelen arccal… Alsóneműt mutatott be, és filmrendezőként dolgozott. Bekeffy az utolsó ember lenne, aki azt állítaná, hogy a hivatása a hobbija. Egyenes háttal ül le, és elszavalja egy vers első sorait: „Az álmok és a tettek között a törvények állnak útban.” Ahhoz, hogy megértsük a lelkiállapotát, tudni kell, hogy Bekeffy eredetileg egészen más területen tevékenykedett a társadalomban.
Amikor menekülnie kellett a forrongó Magyarországról, a Sportclub Enschede-nél (később FC Twente) kezdett el dolgozni utána társrendezőként dolgozott a „Mijn zoon Jacques” (A fiam, Jacques) című rendőrsorozaton, de rossz emlékekkel távozott onnan.
„A színészeknek három hónapjuk volt, hogy megtanulják a szerepüket, de amikor a kamera elé kerültek, mégsem tudták a szövegüket. Ráadásul én minimálbért kaptam.”Jenő Bekeffy máshol próbált szerencsét. A felesége akkoriban nemzetközi topmodell lett. Európa-szerte divatbemutatókon szerepelt, és Bekeffyt egy új világba vezette be (férfimodellként) ő többnyire alsóneműt mutatott be, és évekig ebből élt meg. Így a pár számos kanyar után végül Brüsszelben kötött ki, és ott próbált meg letelepedni. Jenő, aki még mindig tartotta a kapcsolatot a külföldi sportvilággal, egyszer csak kapott egy telefonhívást egy török edzőtől. Megkérdezte tőle, hogy tud-e valamilyen állást szerezni Belgiumban. Bekeffy felvette a kapcsolatot a Crossing Molenbeek csapattal. Nekik nem volt szükségük edzőre, de „olcsó” futballistákra annál inkább — amiről a török edző gondoskodni tudott. Így kezdtek a játékosok Bekeffy közvetítésével Európa futballvilágába kerülni — abba a sportágba, ahol kilenc év alatt rendkívül befolyásos pozíciót épített ki magának. …játékosokat közvetített, és csodával határos módon sikerült jó kapcsolatokat kialakítania a legtöbb klubbal. Jenő Bekeffy időközben tehetős emberré vált. Mégis így fogalmaz: „Az álmaim mások, mint a valóság.
Ha én magam határozhatnám meg a jövőmet, már nem lennék ügynök.” Vonzza a kreatív világ: 1965-ben színdarabot írt,
egy nyugatnémet irodalmi folyóiratnál is közreműködött, több szatirikus novellája is megjelent. De más fronton kell helytállnia — a futballban, ahol „színházat” kell játszani, mert valóban… az álmok és a tettek között (gazdasági) törvények állnak. A kilométeróra már 30 000-et mutat. És akkor többnyire repülővel vagy más autókkal utazom tovább. De a munka sokkal nehezebbé vált, mert a futballistákat mostanában nagybácsik, unokatestvérek, barátok és ismerősök kísérik, akik mind „jobban tudják”. Nemrégiben egy olyan emberrel kellett tárgyalnom, egy „tanácsadóval”, aki semmit sem értett a futballhoz.
És ez az ember a legképtelenebb követeléseket állította fel. De nem csak a játékosok „kísérői” azok, akik felverik az árakat – a klubok is. Ők is részt vesznek ebben az árspirálban, amit a futballisták fejlődése okoz. Ha ez így folytatódik, Európában klubok fognak eltűnni, mert mindezt már nem lehet megfizetni. …vannak más játékosok is, akik sokkal többet keresnek. Miért ne kérhetne tehát Ruud Geels is ennyit hiszen ő Európa egyik legjobb góllövője volt, és Johan Cruijff sem szerzett soha annyi gólt a pályafutása során, mint Geels. Számos érv szól amellett, hogy Geels követelései elfogadhatóak.
Amikor az Ajax eladta Cruijffot Spanyolországba, mindenki jól járt.
Az Ajax 2 millió 700 ezer guldenért adta el őt – és azóta mindenki azt gondolja, hogy bármennyit is kér, az jogos.Vegyük például Pierre Vermeulent a Roda JC csapatából:őt 1 millió 200 ezer guldenért akarják megszerezni. …arra a következtetésre juthatunk, hogy Cruijff átigazolása az Ajax számára áldásos volt, mert csak három ember járt jól vele: Cruijff, Coster és Michels. Az Ajax számára viszont a helyzet rosszabb lett. Ezért kérdezem: vajon Cruijffnak joga van-e pénzügyileg gondtalan jövőre?
Nem, nincs. Bekeffy nem rejti véka alá a véleményét. Például bírálja az AZ’67 Molenaar fivéreinek magatartását: „Ezeknek az embereknek a megjelenése a profi futballban azt jelentette, hogy bizonyos játékosok elvesztették a megélhetésüket.”„Ezek a gazdag üzletemberek mindent felvásárolnak, egyfajta versengésből. De a legjobb játékos nem illik minden klubba.
Így aztán játékosok mennek tönkre. Két-három évig még jól keresnek, de hosszabb távon csak veszítenek. A lényeg az, hogy…” (a szöveg itt megszakad, valószínűleg a következő oszlopban folytatódik). Igazság Kerkrade 40 kilométerre fekszik a belga határtól, és ha valaki Belgiumban kérdezi Vermeulent áráról, a legtöbb ember úgy véli, ez az összeg egyszerűen irreális.
De, mint mondják, „ilyen az üzlet.”Ha megnézzük, hogyan fejlődnek a futballisták árai a klubok és a játékosok érdekében – ne kerüljenek félrevezető emberek rossz helyre. Rengeteg baj származik ebből. Nemrég egy átigazolás során egy kiváló futballista elveszítette a klub támogatását, és ez több ezer gulden kárt okozott. De amikor megérkezett, hatalmas lelkesedést váltott ki a szurkolókból. Egy hónappal később azonban kirúgták, és fél évig nem talált új csapatot. Ez a klubnak több mint félmillió guldenbe került mindez csak azért, mert rosszkor lépett be a vezetőséghez. Hogyan dolgozik Bekeffy? „Ha keresek egy játékost, az esetek 95%-ában találok neki klubot” – mondja. „Ez nagyon fontos. Nem tévesztek meg embereket, mert futballistákkal van dolgom, akiknek családjuk van.”„Ha valakinek felesleges reményeket adsz, ígérsz valamit, amit nem tudsz betartani,
annak súlyos következményei lehetnek – anyagilag és lelkileg is.
Nemzetközi szinten is ez a legnagyobb probléma: olyan emberek, akik…” Mindenkinek megvan a maga értéke, és ha valaki jó minőséget nyújt, akkor a kudarckockázat sokkal kisebb. Az elmúlt években körülbelül 110 játékost adtam el, köztük Rensenbrink, Bonsink, Haan, Boskamp, Ressel, Bjerre, Mühren, De Bree. A klubok és a játékosok mindig tudják, hogy amikor én egy átigazolás után pénzt keresek, az rengeteg bizalmat épít. Azt mondhatom, hogy a 110 játékos közül soha nem volt olyan,
akit ne tudtam volna megfelelően pótolni. És mindig a klub fizet nekem. Atilla Ladinsky-t előbb el kell adni, mielőtt Hulshoff odamehetne. Ez tehát a helyzet: a holland játékosok száma a Betisnél korlátozott. Ha Belgiumról van szó – mondja Bekeffy – az egészen más történet a klubokkal tárgyalni sokkal könnyebb és kiszámíthatóbb.
Amikor egy holland játékost Belgiumba viszek, gyakran szinte baráti kapcsolat alakul ki. A németeknél más a helyzet. A német futballisták általában jobb fizetést kapnak, de kevesebb a lelkesedésük. A hollandok viszont bárhová mennek, jól beilleszkednek és fantasztikus mentalitásuk van. Amikor a rotterdami Kuip stadion még zsúfolásig tele volt, a holland válogatott igazi nemzeti eseménynek számított. Most azonban Hollandia a világbajnokságon játszik, és kevesebb néző látogat ki. „Erre nincs magyarázatom” – mondja Bekeffy. Erőszak – Vajon a pályákon tapasztalható erőszak lehet az egyik oka az érdeklődés csökkenésének? „Nem” – feleli. – „Olyan világban élünk, ahol az erőszak uralkodik. Bizonyos mértékig az erőszak még vonzó is néhány ember számára.”„Olaszországban mindig is volt erőszak a pályán, de a közönség lelkesedése ettől még nem csökkent. Néha azon tűnődöm, vajon Hollandia visszaesése nem inkább a jólét következménye-e. Mert ahol az emberek jól élnek mint például a Nyugat Németországban, ott is előfordul erőszak, de a közönség mégis megtölti a stadionokat.”
