Az 1980-as évek elején a klub komoly válságba került. Ivic edző kinevezése azonban megnyugvást, megoldást és egyfajta megváltást hozott. Az alacsony termetű, ellentmondásos horvát tréner sikeres évek alapjait rakta le, melyekre később Van Himst és Haan építhettek. Megérdemelték az elismerést. Ám ezt követően lassú hanyatlás kezdődött. Ennek egyik fő oka, hogy az Albert Roosens által felépített klubstruktúra fokozatosan leépült. Sok tapasztalt szakember távozott vagy visszavonult, és ez a fiatalabb generációkra is negatívan hatott. A tehetségkutatás gyakorlatilag leállt. Bekeffy, a klubhoz életét és vagyonát kötő menedzser elhunyt, és nem akadt méltó utódja. Ennek ellenére az Anderlecht pénzügyileg stabil maradt – ez volt a kulcs a klub túléléséhez. Belgium leggazdagabb és leghatalmasabb klubjaként szinte egyedülálló módon irányította az átigazolási piac ritmusát: hol gyorsította, hol lassította azt, saját érdekei szerint. A játékoseladások és -vásárlások általában nyereséggel zárultak. Erre szükség is volt, hiszen a klub folyamatosan beruházott a stadion bővítésébe – mindezt állami támogatás nélkül. Üzleti szempontból ez páratlan teljesítmény volt a belga futball történetében. És az igazságot illik kimondani.
